Hogy én mennyire gyűlölöm a csendet... És erre itt kell rájönnöm? Muszáj, muszáj szólnia valaminek, mert akkor valami nyomasztó érzés kerít hatalmába. Furcsa. Igazából azért lehet ez, mert egyáltalán nem érzem itt még magam. Nem tettem magamévá ezt a helyet. Igen, minden pénteken összepakolok és vasárnap visszajövök kipakolok, mintha egy utazásról haza tértem volna, de ez nem így van. Csak ösztönösen ide-oda rakosgatom a cuccokat, de semminek nincs meg a helye. Tényleg olyan, mint egy kirándulás vagy táborozás. Komolyan mondom, a kollégiumban otthonosabban éreztem magam. >.< És még csak 1 hónap telt el. Még 7 hónap...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.