Egyenlőre elég unalmasan telnek a napjaim Pécsen. Reggel felkelek, buszra szállok, bemegyek a suliba, aztán újra buszozom és vissza... a lakásba. Itt most sokat gondolkodtam, mit is írjak. Egyrészt ezt a helyet nem tartom otthonomnak. Csak itt lakom 1 évig, amíg Pécsen tanulok, aztán szeretnék tovább állni természetesen. Hívjam A lakásnak? Ez helytálló kifejezés?

Úgy körülbelül 2 órája kiköltözött a szobatársam. Csak bejött és kicipelt mindent. Nem is gondoltam, hogy ilyenre készül. Nem is mondott most sem semmit. Ahogy mindig is. Sosem szólt hozzám egy szót sem... Cöh. Igazából kicsit meg is könnyebbültem, emiatt a túlzott szótlansága miatt egyáltalán nem volt szimpatikus. De hát látszott rajta, hogy tipikusan az a jól nevelt kislányka.

Ma úgy terveztem, elmegyek a környéken körbenézek, mert ezt még nem tettem meg eddig. De reggel felkeltem és semmi kedvem nem volt hozzá. Csak arra tudtam gondolni, hogy otthon kéne lennem. Otthon akarok lenni. Kellett nekem tegnap eljönni a semmiért. Jó, eredetileg nem a semmiért lett volna, de így... Ah... Már fantasztikusan kezdődik a jövő hetem. Alig várom, hogy péntek legyen és újra 2 napig Pécs-mentes környezetben legyek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.