Hát eddig tartott. Ezer éve nem írtam, mert egy lusta disznó vagyok. XD Múlt pénteken kiköltöztem a lakásból. Tök jó érzés volt. Jó, hogy végre megint itthon lakom. Túlságosan szülő és otthon függő vagyok, ezt nagyon jól tudom. Nem szeretek hosszabb időt távol lenni az otthonomtól, a megszokott környezetemtől. Ezen változtatni kéne, de ha ezalatt a pár szóval alatt, míg ott laktam heti 5 napot Pécsen ez nem sikerült, akkor nem tudom mit kéne tennem.

Szóval ami kimaradt. Nem lett szobatársam végül. Sejthető volt. Egy lány jelentkezett, de aztán másnap hívott, hogy talált magának lakást, amit azonnal ki is vett, így megnézni sem jött el hozzánk.

Jövő héten jön a vizsga első fele. Tuti para. Főleg az idegennyelvű része és mindenfajta szóbeli. De túl esek rajta és letudom végre. A legjobb az egészben, hogy nem buktam semmiből, így nem kell októberig húznom ezt a szart tovább.

Azért sajnálom, hogy a nővéremmel közös listánkról (mit kell megnéznünk, megtennünk Pécsen együtt) végül nem sikerült túl sok mindent kihúzni. A legtöbb esetben neki nem volt jó. Ez van. Majd bepótoljuk talán a nyáron.

Ennyi volt az egy év Pécsen.

A pécsi Árkád díszítése (ekkor még építés alatt):

Rengeteg idő eltelt, mióta utoljára írtam. Nem volt kedvem, másra nem tudom ráfogni, miért hagytam ki ennyi időt. De most jön a Karácsony, és el sem tudnék képzelni jobb időpontot, hogy újra belevágjak a dologba, blogozásba. :)

Először is, hadd mondjak valamit. Ennek a Milford teának (Milford Winter Delight), amit épp most készülök meginni, olyan elképesztően csábító illata van, hogy legszívesebben csak szagolnám és sosem innám meg. De van az a különösen jó tulajdonsága, hogy el tudta érni nálam, hogy azt mondjam a teázásra, remek dolog. Ez az a tea, amit még én is megiszok. Sőt! Nem kell agyoncukrozni, amit a legjobban utálok a teáknál, hogy 4-5 kanál cukrot hozzá kell adjak, hogy kicsit is elmúljon a borzalmas keserűség. De ez... mondhatnám, Ő! Egy kevés citromlé hozzáadásával nagyon finom. Anya házi készítésű pogácsájával pedig csak még jobb!

Szóval, az utóbbi időben nem nagyon történt olyan szuperfontos dolog. Írtam pár ZH-t, kisebb dolgozatot, egy prezentációt levezettem, volt egy őszi szünet, voltam Pesten koncerten, ami megérdemelne egy külön bejegyzést. :D Talán lesz ilyen.
Holnap is épp írok egy ZH-t. Egy elmaradtat. Igazából még most sem tudok az anyagból semmit. Ez az az óra, amire felkészülni lehetetlen! Szó szerint lehetetlen. Még akkor is, ha a tanár átküldi az anyagot emailben. Az egész összefüggéstelen és kiolvashatatlan. De majd csak lesz valami. A számolástól nagyon félek. Mert bár egyszerű átlagszámításnak tűnik, a tanárúr olyan érthetően magyarázta el, hogy teljesen összezavarodtam. Mintha annak, amit először elmagyaráz a következő feladatnál már az ellenkezőjét mondaná.

Voltam Zsolnay múzeumban Sz.A.T.-on. Nagyon érdekes volt, megérte abszolút elmenni. Bár maradtunk volna még legalább 1 órácskát. A suliból a jelenlegi 27 főből álló csoportunkból kb. 15-en indultunk el, ez túra végére lecsökkent 9 főre kb. De nem kapnak érte semmilyen megrovást. Sosem értettem, miért vannak itt, miért jelentkeztek ebbe az iskolába, ha le sem szarják. Órán folyamatosan fullhangerőn megy a duma, a tanár hiába szól rájuk, nem foglalkoznak vele.

Ma elkezdtem készülődni a Karácsonyra. ^o^ Hópelyheket vágtam ki papírból, bár eddig csak 4 van (most épp préselődnek), holnap szeretnék mintákat kinyomtatni. De szeretnék már karácsonyfa díszeket csinálni. Színes fonalakból pamacsokat, még több hópelyhet kivágni. Rengeteg ötletet találtam egy blogon. Itt. Irigylem a blog írójának kreativitását, hozzáértősségét, magabiztosságát és persze a felszerelését. :D Ma itt a lakásban is kiraktam pár díszt. Ablakra raktam ilyen kis öntapadós díszeket (lásd a képen), csillag és fenyőfa alakú lógó díszt. Az égősorral is megpróbálkoztam, de nem világít (el van törve az egyik égő) és még meg is rázott a gonosz, úgyhogy a próbálkozásokkal leálltam. Inkább otthon keresek másikat.

SKY.fm-et hallgatok, arról is a filmzenéket. Hihetetlenül jó. Az elején mondjuk még nem igazán tetszett. De most már hallgatom vagy 2 órája. Mondhatnám az tetszik benne a legjobban, hogy senki nem énekel. Csak a gyönyörű hegegű, zongora, fúvósok szólnak. Megnyugtató. Bár néha vannak feszült hangvételű dalok vagy dalrészletek.

Kihűlt a teám és mindjárt elfogy a pogácsa. Így véget ér ez a bejegyzés is.

Sooo- this is my 10th blog entry~!! Yupp!! :D Ennek tiszteletére, to celebrate I'll attach a video, about a reaaaaally happy song XD I'm crazy now a bit... So...

These days were busy. I had 4 test in one week and i'll have one in this week now... >< Busy, yes.

Today, I was visited an exhibition with my schoolmates. It was so much fun! :D The exhibition was about Japan, there were lot of photographs about temples and kids and feasts and flowers and natural. Beautiful pictures. I don't think this exhibition had a lot of visitor {I don't know why cause it's interesting I think ((if you love Japan, yeah... :D)) } but I'm happy I was there. So we walked around and talked a lot funny things about the pictures XD Our imagination is... no comment :"D I took a lot of picture so later I'll attach them, 'kay?

Do you know "Eat Your Kimchi"? This is a website and a youtube account and etc... So, there is a girl and a guy, in South Korea, they're english teacher and they're making videos about new kpop releases (MV, album, single, etc). They're so funny!! I love their videos. :) If you have time, go youtube and search! :D

Szóval jó volt végülis a kiállítás, bár abszolút semmi hírdetést nem kapott, így biztos vagyok benne, hogy alig nézte meg valaki... Eldugott helyen is van. Aztán bemegy az ember a kapun és megijed, mert az udvar fel van túrva és mindenhol munkások bámulnak rá... De aztán bementünk. Tök sötét volt, sehol egy ember. Aztán jött egy nő, mondtuk, miért jöttünk, bevezetett a szembe levő terembe. Mintha csak egy iskolába mentünk volt be megnézni az alsó tagozatos gyerekes ujjalfestett rajzait megnézni... Fura volt, nagyobb dologra számítottam, de mindegy. A képeket megnéztük, egész klassz volt, a képek nagyon szépek voltak. Holnap megyek megint, csak most nővéremmel.

Már egy hete kabátlesen vagyok az árkádban. Eddig C&A-ban nézegettem, de ott szövetkabátokon kívül csak nagyikabátok vannak, így nem találtam igazából, vagy ha igen, annak rövid az ujja (és 2XL kellene belőle... kicsit elszabva és elméretezve van...). Aztán ma bementem a Reserved-be. Jól tettem. Vagyis inkább jó, hogy oda vezettek :D Otthoni segítséggel. Ott végre találtam kabátot. Ujja is jó, hossza is jó, sőt! Holnap még 20% engedmény is lesz rá, ezt csak így megsúgta az egyik nagyon aranyos eladó csaj. Tényleg nagyon rendes volt, mutogatta nekem a kabátokat, segített le-föl venni és még le is fényképezett (mm megkértem, hogy anyának meg tudjam mutatni anyának XD).

Pénteken korán megyek haza... vagyis mennék, ha nem kéne átszállni, úgyhogy csak fél12-kor indulok haza. 9:25-sel kéne elmennem, de 9:30-ig tart az órám... És még kell 5 perc, hogy leérjek... 10:25-ösnél meg Szekszárdon 35 percet kéne várakoznom... Azon gondolkodom, hogy ha elkéredzkedek 9:15-kor, vajon kiérnék e időben... hm... meg kell próbálnom, mert akkor már 11:25-kor otthon lehetnék. És mivel szombaton jönnöm kell vissza este, ezért jó lenne.

Na lássuk, mi történt az utolsó bejegyzés óta. Pénteken Sz.A.T-on gépeknél voltunk és ott írtuk az utasprogramunkat. Budapest-Pécs volt a feladat, 6 nap. Érdekes volt. Döcögősen indult, de aztán belejöttem. Sikerült is az órán befejezni, kicsit formázgattam is, tényleg jó lett. De majd kiderül. A tanárnő még nem látta, de remélem, ő is úgy fogja gondolni, hogy nem rossz.
Közben pénteken délelőtt elkezdett esni az eső, picit megijedtem, kabátot elfelejtettem vinni magammal... Fáztam is rendesen. De legalább nem fáztam meg. Aztán mikor vasárnap jöttem vissza, még rosszabb volt az idő, még jobban fáztam. Fú, borzalmas volt. >.< Most már sehova nem megyek a kabátom és egy sál nélkül. Csak olyan fura. Múlt héten még pólóban rohangáltunk, most meg rétegesen kell felöltözni, ha nem akarsz megfagyni. Ez az ősz borzalmas. De nem csak ez, az egész időjárás egész évben. >.< Miért nem tud fokozatosan lehűlni az idő, hogy az ember fel tudjon készülni?

Kiosztották a földrajz dolgozatot, nem lett túl fényes, de az egész a hülye Tokaj feladat hibája, én nem vagyok vétkes!! Na mindegy, hétfőn írok egy javítót és pont. Ami viszont borzalom, hogy holnap írunk turizmus rendszere órán!! o(>//////<)o Nem akarooom!! Szar a tanár, szar az óra.
Aztán szerdán írunk még angolból is, újabb szódolgozat... Aztán csütörtökön alap és nem alapból. Az is szupcsi lesz. De azt legalább valahogy túlélem, de a holnapit nem fogom.

Ha már ősz... Ez a dal, hangulatilag, pontosan azt adja vissza, amit én ősznek hívok.
 

Ma megvolt az első dolgozat.

Reggel korán keltem, hogy még átnézhessem a dolgokat. Aztán még suliban is gyorsan, óra előtt átnézegettem, átolvastam. Nem mondhatjuk, hogy nehéz volt, de szegény Tokaj kicsit üreske lett... ^^" Majd kiderül, hogy hogy sikerült. Reménykedem, tényleg. Tokaj-t leszámítva a többit leírtam, jó, talán pár világörökséget kihagytam, de csak nem kellett az összeset felsorolni...

Hazafelé egy szörnyű busszal mentem. Komolyan, néhány buszon azon gondolkodom, hogy bármelyik pillanatban széteshet... Borzalom! >.<

Na hát a pénzügy megint borzalom volt... Hagyjuk is, mert ha csak rá gondolok elfog az ideg és félek, hogy nekimegyek a falnak. :"D
A marketing gyorsan elment viszonylag, nem volt vészes. Angolon másik teremben voltunk, nem tudom, miért, ilyen körbeülős asztal volt. És nagyon kevesen is voltunk, aztán még kevesebben lettünk, mert óra első harmada után ketten elmentek. Megírtuk a szódolit, egyet nem tudtam, egyet elrontottam, a többi azt hiszem jó lett. Aztán, mivel öten voltunk, családias hangulatban, viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen telt le a 3 óra.
Megint kellett párosan kis beszélgetéseket lebonyolítani, de nekem igazából csak annyi szerepem volt, hogy tegyek 3 kérdést... De ált. mindegyik feladat ilyen, hogy egyik fél beszél, a másiknak meg csak kérdezni kell 1-2-t, de akkor ezen nem tudom, hogy mit értékel. No problem.

Pécsi tömegközlekedéssel még mindig nem vagyok kibékülve, de már kicsivel jobb, mint az első héten. Igazából legnagyobb probléma számomra a tömegnyomor. Aztán meg a sofőrök vezetési stílusa. A múltkor egyik reggel úgy belefékezett a megállóban a sofőr, hogy mindenki dőlt, mint a dominó... >.< Na meg, van, mikor kimegyek és azonnal jön busz, aztán következő alkalommal már negyed órát-20 percet ácsoroghatok buszra várva... Oké, hogy ki van írva, hogy mikor indul végállomásról, akkor sem akkor ér oda a megállóba, mikorra te kiszámolgatod magadnak...

Holnap írunk pszichóból. :D Klassz lesz. Izgulok.

Mégis csak jó hely ez a Pécs...? Haha... *sejtelmes mosoly*

Ma megkaptam A Könyvet! Végre, kezemben és olvashatom. 4 fejezeten már túl vagyok és csak azt mondhatom, hogy fantasztikus író ez a lány! Örülök, hogy megismerhettem (végre egy kiváló történetírót). Alig várom, hogy kiolvassam a könyvet, aztán a többi fejezetet! Kíváncsi vagyok nagyon, a történet nem halad túl lassan, a szereplőket ugye alapból imádom, és végre egy olyan fiction, amiben a párosítás nem olyan, hogy attól falnak mennék. :"D Egyszóval jó, na. Maradjunk ennyiben.

Bár ma volt egy kellemetlen buszos élményem, gyorsan le is szálltam a legelső lehetséges megállónál... >.< Amúgy is meg akartam állni, kapóra jött...
Az angol órák még mindig borzalmasak. És itt most nem magával az angollal van gondom, mert már középiskolában is ez volt a kedvenc tantárgyam. Ohó, a probléma forrása a tanár. 3 órás egy óra (még jó, hogy hetente csak 1 van belőle...). Benne van az órarendben, 12:15-kor kezdődik. 13:00-tól 13:15-ig van egy szünetünk és aztán 13:15-től tart 14:45-ig ez az óra. Nos, a probléma ott kezdődik, hogy a tanárnő nem törődik az órarenddel, pedig szerintem nem véletlenül állították össze így (mondjuk azért erősebben ios próbálkozhattak volna, mert azért így sem az igazi és itt nem csak az angol órára célzok -__-). Tehát a helyzet a következő. 12:05 körül a marketing tanárnő befejezi az órát, hogy legyen időnk szünetelni. Mivel fent lesz óránk, felsétálunk, leülünk a fotelekbe, beszélgetünk. Aztán 12:10 körül jön a tanárnő, bemegyünk a terembe, kezdődik az óra. Aztán fél 2 körül bemondja, hogy tartsunk szünetet, mennyit kérünk. Mondjuk, hogy 15 perc (én viccesen 30 percet mondtam, mert miért ne? :D), mert elvégre ennyi van írva az órarendbe is, miért kérnénk kevesebbet? Erre a válasz, ha 15 percet akarunk, akkor 15:00-ig tartja az órát. (azért akarja a rövidebb szünetet, hogy előbb elengedhessen minket) Nem értünk semmit. Megegyezünk, hogy legyen 10 perc szünet, csak ne tartsa 3-ig az órát... Aztán később megkérdezi, hogy meddig tart az óra, mondjuk, hogy háromnegyed 3. (ebből számomra világossá vált, hogy ő abban a hitben él, hogy 3-ig tart az angol óra... cöh, még negyed órával tovább tartaná, a vén boszorkány >.<) Végül is 14:40 körül mentünk el........ no comment.
 

Hogy én mennyire gyűlölöm a csendet... És erre itt kell rájönnöm? Muszáj, muszáj szólnia valaminek, mert akkor valami nyomasztó érzés kerít hatalmába. Furcsa. Igazából azért lehet ez, mert egyáltalán nem érzem itt még magam. Nem tettem magamévá ezt a helyet. Igen, minden pénteken összepakolok és vasárnap visszajövök kipakolok, mintha egy utazásról haza tértem volna, de ez nem így van. Csak ösztönösen ide-oda rakosgatom a cuccokat, de semminek nincs meg a helye. Tényleg olyan, mint egy kirándulás vagy táborozás. Komolyan mondom, a kollégiumban otthonosabban éreztem magam. >.< És még csak 1 hónap telt el. Még 7 hónap...

Egyenlőre elég unalmasan telnek a napjaim Pécsen. Reggel felkelek, buszra szállok, bemegyek a suliba, aztán újra buszozom és vissza... a lakásba. Itt most sokat gondolkodtam, mit is írjak. Egyrészt ezt a helyet nem tartom otthonomnak. Csak itt lakom 1 évig, amíg Pécsen tanulok, aztán szeretnék tovább állni természetesen. Hívjam A lakásnak? Ez helytálló kifejezés?

Úgy körülbelül 2 órája kiköltözött a szobatársam. Csak bejött és kicipelt mindent. Nem is gondoltam, hogy ilyenre készül. Nem is mondott most sem semmit. Ahogy mindig is. Sosem szólt hozzám egy szót sem... Cöh. Igazából kicsit meg is könnyebbültem, emiatt a túlzott szótlansága miatt egyáltalán nem volt szimpatikus. De hát látszott rajta, hogy tipikusan az a jól nevelt kislányka.

Ma úgy terveztem, elmegyek a környéken körbenézek, mert ezt még nem tettem meg eddig. De reggel felkeltem és semmi kedvem nem volt hozzá. Csak arra tudtam gondolni, hogy otthon kéne lennem. Otthon akarok lenni. Kellett nekem tegnap eljönni a semmiért. Jó, eredetileg nem a semmiért lett volna, de így... Ah... Már fantasztikusan kezdődik a jövő hetem. Alig várom, hogy péntek legyen és újra 2 napig Pécs-mentes környezetben legyek.

2011. szeptember 8.

Pont kettő perce értem haza, itt ülök a kis ágyam végében. Gondoltam, ez jó kezdet lenne a blogomhoz, amit pécsi tanulmányi évemről szeretnék írni. Nos, akkor bele is vágok.

Tehát tegnap előtt kaptam egy hívást nagybátyámtól, aki szerintem a legjófejebb nagybáty, hogy csütörtök estére ne csináljak semmilyen programot, mert lesz egy előadás Japánról. Szóval így tettem, nem terveztem semmit. Szóval a tervekhez híven 17:50-re már az egyetem előtt is voltam, ahol már vártak. Nem is haboztunk, bementünk az egyetemre, fel az emeletre, egyes számú előadó. Beültünk középre, jól akartam látni a képeket és nem utolsó sorban, hallani is kellett az elbeszélőket. Elkezdődött az előadás, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb képek sorozata. A két orvostanhallgató, egy lány és egy fiú, 1 hónapot tölthettek kint a szigetországban teljesen ingyen egy alapítványon keresztül. Persze nem (csak) sziesztázni mentek ki, keményen bejártak a kórházakba és ott tevékenykedtek, műtéteken voltak bent, viziteket követtek végig, holott tudni kell, hogy a japánok nyelvérzéke szörnyen pocsék és néha a viziteken még a fáradságot sem vették, hogy angolul próbálkozzanak, hanem az egészet japánul nyomták le.
A sok vacsorameghívás, meg amik ott történtek, kész vicc az egész. :D A japánok tudnak ám bulizni, szóval én nem is csodálkoztam azon, hogy hogy kiütötték magukat a nővérek vagy az orvosok.

folyt.köv...

Eltelt egy újabb nap. Reggel felkeltem (ma valamiért nagyon nehéz volt kikelni az ágyból, ilyen még nem volt), nagy nehezen összekészülődtem és pontban 7:00-kor, mint általában elindultam a buszhoz. Hamar jött is, felszálltam, aztán Árkádnál leszálltam. (mindig mondogatom magamnak, hogy egyszer hazafelé gyalog jövök. hát ez majd akkor fog bekövetkezni, ha nem lesz 30 fok meleg, mert így számomra lehetetlen…) Felballagtam a koleszhoz, 7:20 volt csak, szóval várnom kellett negyed órát. Egy kicsit nem szeretem ezeket a reggeli áldogálós perceket, de van nálam telefon, zenét hallgatok és közben állom a mellettem elsétáló embertömegek tekintetét. Miután csatlakozott hozzám, elindultunk a pékséghez, mint minden reggel, ez amolyan rituálé már. :D Ma szendvicset vett, én a szokásosat. Mentünk tovább, be a suliba, de a megszokott első emeleti előadónk helyett maradunk a földszinten, a nagyelőadóban, ott kezdünk keddenként. A három órás előadás kibírhatatlan, de túltettük magunkat rajta nagy nehezen. Pár dolog hiányzik a füzetemből, de ezt arra fogom, hogy leghátul ültünk, a kivetítőt nem láttam rendesen és nem tudok olyan gyorsan írni, mint ahogy a drága tanárúr pörgeti a diákat Powerpoint-ban. :D Aztán jött az Alap- és nem alaptevékenységű üzletágak működtetése óra. Csak annyit mondok, ezen is túltettük magunkat. Kellemesebb óra volt, mint az első 3 órás. Ezután Üzleti adminisztráció óránk volt, amihez szépen levonultunk az udvarra, ahonnan nyílik a gépterem. Míg a (késő) tanárnőre vártunk, a drága bagósok felgyújtották az egyik kukát. XD Füstölt és borzalmas szaga volt… Beültünk a terembe, bekapcsoltuk és tanárnő azzal kezdte, hogy beszéljük meg a számítógép belső felépítését. Ennek nem értem mi köze van az üzleti adminisztrációhoz, de hát ez van. Megbeszélgettük, közben lehetett netezni (hál’ isten). Fél órával előbb szabadultunk végül az óráról. Kikapcsoltuk a gépeket, és elindultunk haza. Én még beugrottam a Rossmannba, meg körülnéztem pár üzletben, aztán én is visszajöttem a lakásba.
Hátő, ennyi volt a mai nap. Beszéltem nővéremmel, holnap találkozunk. Tegnap beszéltem legjobb barátnőmmel, elhatároztuk, megyünk MondoCon-ra. Ennek nagyon örülök, mert 3 éve voltam utoljára… És így találkozom a drága Golden Bomber fanclubos társaimmal is. Szuper lesz. Be is akarok öltözni. Eredetileg Sebastiannak akartam, Kuroshitsuji-ból, de aztán teljesen elvarázsolt Miwako, szóval ő akarok lenni. Csak parókát kell szereznem. Olcsón. Remélem, összejön.

Nem most szerettem volna elkezdeni ezt a blogot, hanem a beköltözésem és iskolakezdés időpontjánál, de úgy jött össze, hogy nem jött össze. Na akkor majd mostantól. :D

Tehát most már 13 napja vagyok Pécsen. Augusztus 31.-én költöztem be a kollégiumba, ami olyan remeknek bizonyult, hogy szeptember 2.-án ki is költöztem. Elmondhatom magamról, hogy 2 napig voltam koleszos... Az ott átélt élmények örökre bennem maradnak, de ennyi. Ne essék erről több szó. Nem vagyok az a katolikus szellemiségű ember, ezért számomra nem volt túl ideális lakóhely az egyéves pécsi itt tartózkodásomhoz.

Tehát 2.-án beköltöztem az albérletbe, ami 3 megálló minden reggel és délután a busszal. Belefér. Gyűlölök busszal utazni, de belefér.

Az iskola jó helyen van, közel a buszmegálló is, meg üzletek ugye. Az órák mondjuk szörnyen hosszúak és fárasztóak, néha tényleg már magunkban könyörgünk, hogy tartsunk szünetet. De most már nem vagyok olyan fáradt, mint voltam az első héten. Az tényleg szörnyű volt. Még most sem értem, miért voltam olyan fáradt. Elvégre korán lefeküdtem. Most már hozzászokott a szervezetem ehhez. Szerencsére van a hétfő, mikor csak háromnegyed10-re kell bemennem a suliba és negyed1-kor végzek, meg ott a csütörtök, amikor szintén negyed1-kor végzek.
Az idegenforgalmi földrajz/Sza.A.T. tanárt nagyon bírom. Mindig tök jó dolgokat mond. Tehát ez a része a tanulmányi dolgainknak érdekes. Utazás, helyek megismerése, népek, szokások, hotelek, welness szolgáltatáok, etc. Szóval érdekes. Mondjuk az utazási irodai dolgok, papírmunka, ilyenek, azok nehezek, előre tartok tőlük.